2023-07-07 22:45:30, péntek
|
|
|
Minyó Ferencné: VERSES KÖSZÖNTŐ
Január
Véget ért a vidám óév-búcsúztató,
Csend honol a tájon, szállingózik a hó.
Későn kél ki a nap rózsaszín ágyából,
Alig dereng arca felhők fátyolából.
Szendereg a vetés hódunyhája alatt,
Felette károgó varjak kóvályognak.
Csengettyűs lovas szán siklik az erdőn át,
A vadetetőkhöz viszi a takarmányt.
Kertjeinkben éhes madarak serege,
Kicsiny cipőcskéért eseng a cinege.
A madáretetők ághegyre akasztva,
Hozzájuk ne férjen egy-egy kóbor macska!
Tükörsima jégen, vidám zene mellett
Gyermekek, felnőttek fürgén keringenek.
S amíg az apukák forralt bort kortyolnak,
Kezdő csemetéik nadrágféken csúsznak.
Lankás domboldalon síelnek, ródliznak,
Hóember fejébe vasfazekat nyomnak.
Ha jégcsap-szakállát megcsordítja Vince,
Ősszel finom borral telik meg a pince.
Dermesztő hideget hoz Pál fordulója,
Bősz hóvihar sáncot épít az utakra.
Annak jó most, kinek van meleg szobája,
S onnan tekinthet ki a hólepte tájra.
Február
Sziporkázik a fény a hókristályokon,
Ragyog a gyöngycsipke zúzmarás ágakon.
Meleg kuckójából kicammog a medve,
Árnyékát meglátja, s visszamegy sietve.
Gyertyát szentelnek, majd másnap Balázsolnak,
Hogy elejét vegyék a torokbajoknak.
Farsang van, menyegzők és bálak ideje,
Korona kerül a legszebb lány fejére.
Néhol leölnek még egy kövér malackát,
Vidám mulatsággal tartják meg a torát.
Szalagavató bál érettségizőknek,
Véget vet a boldog, szép diákéveknek.
Ólomszürke felleg ónos esőt perget,
Jégpáncéllal von be utakat, tereket.
Az keljen most útra, kinek nagyon fontos,
Kezét-lábát töri, hogyha nem óvatos.
Ha Dorottya szorít, tágít Julianna,
Víg pacsirtaszóra serken fel Zsuzsanna.
Jégtörő csákánnyal megérkezik Mátyás,
Ha nem talál, csinál, így tartja a mondás.
Szerpentin, konfetti, busójárás, álca,
Sül a szalagos fánk, itt a farsang farka.
Szerdán hamvazkodnak a bűnbánó hívek,
Negyven napos böjttel húsvétra készülnek
Március
Zsong-bong a természet, a tavaszt akarja,
Kibújik burkából a mogyoróbarka.
Háztetők, ereszek csurognak-csepegnek,
Koszlott hókupacok pocsolyába vesznek.
Süvítő böjti szél sepri az utakat,
Tördeli a fagytól rokkant faágakat.
Gergely-napi hóban lányok mosakodnak,
Hogy egész éven át szépek maradjanak.
A kis patak magát folyamnak képzeli,
Harsogó árjával partját feszegeti.
Lehömpölyög rajta a tél hordaléka,
Ha letisztul, költhet a szárcsa és ruca.
Futó felhők közül kimosolyog a nap,
Fakadásra buzdít rügyeket, bimbókat.
Március Idusán lobogók lengenek,
Méltón köszöntik a Nemzeti Ünnepet.
Hazatelepülnek a fecskék és gólyák,
Tavalyi fészküket buzgón tatarozzák.
Zsákjukat kioldják Sándorok, Józsefek,
S Benedekkel együtt hozzák a meleget.
Lanyha szél hordja szét a friss szántás szagát,
S a nyíló ibolyák üdítő illatát.
A szép kikelettel megújuló élet
Hittel, bizalommal tölti el az embert.
Április
Füttyöskedvű suhanc, bolondos április,
Hol megvidámítasz, hol meg elszomorítsz.
Leparancsolod a kabátot, kendőket,
Majd a fényes égre hófelhőket görgetsz.
Sűrű pelyhekben hull, már mindent beterít,
Havas levelek közt didereg a jácint.
Tölcséres forgószél elfújja a felhőt,
A nap aranyporral hint be mezőt, erdőt.
Szitakötő köröz, madarak trilláznak,
Nárciszok szirmain pillangók hintáznak.
Virágzó gyümölcsfák fehér menyasszonyok,
Rózsaszín barackok a nyoszolyólányok.
Selyembársony gyepen gida ugrabugrál,
Bégető barikát megkerget egy gúnár.
Dörgő morajlással felhő közeledik,
Villámok cikáznak, záporeső ömlik.
Elvonul a vihar, kunyhók és paloták
Fényesre mosatva az ünnepet várják.
Sonka fő, kalács sül, a tojást hímezik,
Az ünnepi misén majd megszenteltetik.
A húsvéti gyertya lángját lobogtatja,
Tömjénfüst gomolyog, zeng az alleluja.
Zúgnak a harangok hirdetvén az igét,
Krisztus föltámadott! S elhozta a békét!
Május
Olyan csodásan kék a május égboltja,
Mint az oltalmazó madonna palástja.
Festők palettáján nincs annyi árnyalat,
Ahányféle zöld színt a természet mutat.
Csipkésszélű, apró, fehér harangocskák,
Ontják a gyöngyvirág varázsos illatát.
Orgonák, jázminok, rózsák arra várnak,
Hogy köszöntsék velük az édesanyákat.
Vadgesztenye fákon délceg gyertyák sora,
Lombsátoruk alatt templom félhomálya.
Ballagó diákok sírós-nevetősen,
Szépen feldíszített csokrokkal kezükben.
Az akácok mézes fürtöket ringatnak,
Éhes méhecskéket lakomára várnak.
Tollas kis dalnokok koncertet rendeznek,
Fészkeikben pelyhes fiókát etetnek.
Végre itt az eső, amely aranyat ér,
A felüdült határ gazdag termést ígér.
Kikukkant a napfény s kristály cseppeken át
Látni a szivárvány diadalkapuját.
Kicsike kápolna, tárva az ajtaja,
Kihallatszik rajta az Ave Maria.
Könyörgő imádság száll a magas égbe,
Szűzanyánk, küldj békét a meggyötört földre!
Június
Az ég kupoláján a nap magasan jár,
Szent Iván havában beköszöntött a nyár.
Sötétebb lett a zöld, világosabb a kék,
Leghosszabb a nappal, legrövidebb az éj.
Szűzi liliomok, bordóbársony rózsák,
Kis pünkösdi szegfűk illatukat ontják.
Virágernyőjüket kinyitják a bodzák,
Így köszöntik együtt piros pünkösd napját.
Medárd napja körül kitartóan esik,
Talán azért csak nem tart el negyven napig?
Lelkesen daloló diák-kirándulók
Szívrepesve várják már a vakációt.
Erdőkben, kertekben, levelek közt bújva
Kínálja gyümölcsét az ízes szamóca.
A cseresznyefákon páros piros golyók,
Kicsi leánykáknak fülbe akaszthatók.
Búzatáblák szélén virít a szarkaláb,
Fehér margaréta s a kék búzavirág.
Lengeti a pipacs piros szoknyácskáját,
Néhány szép kalásszal egy csokorba fogják.
Szőkül már a vetés, kalászol a búza,
Nehéz és szép munka vár az aratókra.
Péter és Pál napján így esd a föld népe:
Legyen gazdag termés, bor, búza és béke
Július
Hevesen suhint le a nap tűzostora,
Július hónapban itt a kánikula.
A patak vékonyka érként csörgedezik,
Mohos kövek alatt fürge gyík hűtőzik.
Strandok hűs vizében ezrek lubickolnak,
Négerbarna lurkók fagylaltot majszolnak.
Siklik a vízisí, duzzad a vitorla,
Nádasok tövében horgászok ladikja.
Áldott állapotú gyümölcsfa-menyecskék
Viselik termésük nehezedő terhét.
Körték és barackok mézes leve csurran,
Egy-egy érett gyümölcs a homokba huppan.
Haragoszöldek a kukoricaföldek,
Napraforgók, repcék sárgába öltöztek.
Csíkos héjú dinnyék ikrás, piros béle
Felnőttek, gyermekek hűsítő gyönyöre.
Barangolásából hazatart a család,
Élményekben gazdag volt a kirándulás.
Édesapja vállán elaludt a csöppség,
Rózsabimbó-ajkán parányi buborék.
Megvetette a nap éji nyoszolyáját,
Széjjel terítette csillagos paplanját.
Sejtelmes neszekkel piheg az éjszaka,
Ezüst fényt szitál a hold a békés tájra
Augusztus
Augusztusra immár megöregszik a nyár,
Dús aranyhajában itt-ott egy ezüstszál.
Halványabbá válik pirospozsgás arca,
Szürke porral lepett a fák zöld smaragdja.
Tejfehér ég alatt rezeg a levegő,
Esőért esdekel ember, állat, mező.
Szélorkán felhőket tornyosít az égre,
Kazlakat borít fel, háztetőket tép le.
Dübörög, sustorog, rázkódik a világ,
Karvastag villám szel ketté egy öreg fát.
Mintha felettünk egy óriás kád lenne,
Egyszerre ontaná tartalmát a földre.
Sajnos az esőbe jég is keveredik,
Elveri a termést, ahová lehullik.
Elmúlt a zivatar... Friss lett a levegő,
Ismét kizöldül az elsárgult legelő.
Ünnepi díszekbe öltözik az ország,
Köszöntve Szent Istvánt s alkotmányunk napját.
Imával, énekkel vonul a körmenet,
Este tűzparádé zárja az ünnepet.
Mocorgó neszekkel szunnyad az éjszaka,
Csillagok hullanak fényes csíkot húzva.
S ahányszor egy csillag lehulik a mélybe,
Annyiszor repül fel egy lélek az égbe
Szeptember
Becsöngetett az ősz, nyílnak az iskolák,
Átfutó záporok a nyarat siratják.
Zsivajgó nebulók csoportba verődnek,
S vígan mesélik a nyári élményeket.
Sok színben pompáznak a délceg dáliák,
S kinyílottak már a halvány őszirózsák.
A vadgesztenyefák tüskés burka pattan,
Fényes, barna magja szétgurul a parkban.
Villanyhuzalokon, mint kottafejecskék,
Ülnek, gyülekeznek a vándorló fecskék.
Ezüstselyem szálak lebegnek a légben,
Parányi pókokat utaztatnak éppen.
Földeken, kertekben sürögnek-forognak,
Itt az ideje a betakarításnak.
Kiássák a krumplit, törik a tengerit,
Napraforgók súlyos tányérját lemetszik.
Telítve az ágak érő gyümölcsökkel,
Bolyhos birsekkel és téli vadkörtékkel.
Üdén mosolyognak a pirosló almák,
Illatukat ontják a hamvas, kék szilvák.
Fürge kezek gyűjtik ládába, kosárba,
Jó lesz majd a télen vitaminpótlásra.
Édes gyümölcsökkel gazdag a szeptember,
Hálát ad érette Istennek az ember
Október
Azúrkék az égbolt, mintha május volna,
De hajnalonként már pillézik a tócsa.
A fűszálak hegyén harmatcseppek gyöngye,
Kristálytiszta, mint az angyaloknak könnye.
Színpompás köntösbe öltözködtek a fák,
Sárgák, tűzvörösek, bordók, rozsdabarnák.
Alattuk dús avar keleti szőnyege,
Mögöttük őrt álló fenyők örökzöldje.
A szőlőskertekben szüretelő sereg
Megfosztja terhétől a szőlőtőkéket.
Duzzadó fürtökkel telnek a puttonyok,
A prés alól édes, illatos must csorog.
Venyigetűz ropog, felette nagy bogrács,
Birkapörkölt ontja ingerlő illatát.
Munka-végeztével köré telepednek,
Nagy karéj kenyérrel, jó étvággyal esznek.
Jó tavalyi borral koccintanak rája,
Áldomást isznak a jól végzett munkára.
Huszonharmadika: forradalmunk napja,
Büszkén emlékezünk hős mártírjainkra!
Litániára hív az esti harangszó,
Anyókák tipegnek, kezükben olvasó.
Könyörögve kérik az ég királynőjét,
Küldjön a lelkükbe s a világnak békét.
November
Örökzöld koszorúk, hófehér virágok
Borítanak minden temetői hantot.
Gyertyák és mécsesek lángjai remegnek,
Örök nyugodalmat kérve a lelkeknek.
Megkurtult a nappal, hosszú, hideg az éj,
Reggelre beborít mindent az ezüst dér.
Sűrű, zúzmarás köd telepszik a tájra,
Nehéz dolga van, ki az utakat járja.
Hogyha felszáll a köd, egyhangúan esik,
Nyomában a talaj sártengerré válik.
Jó most a kandalló mellett melegedni,
Marónit majszolni, könyvet lapozgatni.
De a vadászok most odakint időznek,
Zsombékos mezőkön fácánt s nyulat lőnek.
A magasleseken éberen figyelnek,
Erdő sűrűjében nagyvadakra lelnek.
Pendelyt ráz Erzsébet, hózápor kavarog,
Ha locsog Katalin, a karácsony kopog.
András napja körül jönnek a hidegek,
A disznóöléshez fenik a késeket.
Adventi koszorú kerül az asztalra,
Rajta három lila s egy rózsaszín gyertya.
Hideg hajnalokon rorátét tartanak,
A hívő emberek messiásra várnak
December
Hófehér szakállal, óriás puttonnyal
Megjött a mikulás sok szép ajándékkal.
A gyerekek közül nem volt ma rossz senki,
Ezért a virgácsot vissza is viheti.
Luca napján pénzes pogácsákat sütnek,
Lapos tányérokba búzamagot vetnek.
Karácsony napjára kinő zsenge zöldje,
Megmutatja, milyen termés lesz jövőre.
Zimankós hidegben emberek sietnek,
Zsúfolt üzletekben ajándékot vesznek.
Fő a jó halászlé, sül a töltött pulyka,
Elkészül a bejgli s az ünnepi torta.
A karácsonyfákon kigyúlnak a fények,
Kis és nagy családok együtt ünnepelnek.
Az éjféli misén felzeng a glória,
Világra született a kisded Jézuska!
Két karácsony között hogyha van elég hó,
Síel és szánkózik sok boldog nebuló.
Szilveszter éjjelén évet búcsúztatnak,
Pezsgősüveg pukkan, rakéták durrognak.
Amikor elüti az éjfélt az óra,
Felcsendül a Himnusz, magyarok imája.
Párás szemmel kérik a teremtő Istent:
Jó kedvvel, bőséggel áldja meg az embert!
|
|
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
Címkék: villanyhuzalokon, huszonharmadika, szőlőskertekben, cseresznyefákon, megszenteltetik, érettségizőknek, nyoszolyólányok, vitaminpótlásra, virágernyőjüket, vadgesztenyefák, kristálytiszta, barangolásából, szoknyácskáját, karácsonyfákon, hókristályokon, kukoricaföldek, hazatelepülnek, kottafejecskék, betakarításnak, haragoszöldek, disznóöléshez, menyasszonyok, selyembársony, leparancsolod, megvidámítasz, diadalkapuját, mártírjainkra, pacsirtaszóra, harmatcseppek, gyümölcsökkel, torokbajoknak, beköszöntött, szállingózik, kihallatszik, becsöngetett, füttyöskedvű, vidám óév-búcsúztató, vetés hódunyhája, vadetetőkhöz viszi, madáretetők ághegyre, apukák forralt, hólepte tájra, gyöngycsipke zúzmarás, legszebb lány, kövér malackát, keljen most, szalagos fánk, farsang farka, bűnbánó hívek, tavaszt akarja, fagytól rokkant, friss szántás, Minyó Ferencné, VERSES KÖSZÖNTŐ, Március Idusán, Nemzeti Ünnepet, Szent Iván, Köszöntve Szent Istvánt,
|
|